The New Life: Happiness

Mióta belekerültem a dolgozó nép soraiba, azóta vagyok csak igazán elégedett csodás kis hazánkkal. Életem során ez a kb 5. alkalom, hogy álláskereső vagyok. Ebből csak egy volt olyan alkalom, hogy önszántamból hagytam ott a munkahelyem. Az összes többi "kényszerű" volt.
Most talán még nehezebb a dolgom, mint eddig volt. A válság még nagyon érezteti hatását. Ezt oly formán érzem saját bőrömön, hogy az állás jelentkezéseimre adott válaszok csak ebből állnak: Sajnáljuk, de nálunk is létszám stop van...

Nos megszületett az elhatározás.

Irány ANGLIA!!!

Életem során többször is elhatároztam magam, de egyedül neki vágni riasztó. Most viszont akadt egy kisebb csapat, így már tényleg komolyan lehet venni a dolgot.

Ennek okán nézelődtem egy kicsit a neten. Milyen érdekes, hogy a leendő új hazámban keresnek munkaerőt... Természetesen, ha már belekezdtem az új dolgokba, akkor az új hivatásomat is szeretném megtartani. Ez a szállodás dolog nagyon bejött. És a mellék vágány után épp itt az ideje, hogy végre azt csináljam, amit szeretek és amiben állítólag jó is vagyok.
Persze nem akarok egyből F&B Manager lenni egy kinti szállodában, de egy recepciós munka teljesen megfelelne. Nem rossz az angolom, de azért rá fér a fejlesztés. Szóval elsőnek még mielőtt elhagynák a hazát, még kellene egy kis recis gyaxi valahol. Noha fél évet töltöttem egy remek és neves szállodában, a recepciót csak háttériparilag ismertem meg.

Szóval a cél UNITED KINGDOM és egy szálloda. A támadás időpontja 2010 ősz. Felkészülési folyamat első lépéseként tegnap felavattam az új email címem, melynek a vége @yahoo.co.uk

A LEGJOBB DESIGN Kategória győztese!!!
The Best Design Category winners!!!



And the winner is...

SCHWABELWEIS!!!

Tegnap lezárult egy csodás korszak. Fél évet töltöttem a Danubius Hotels Group: Hotel Budapestben gyakornokként. Remek emberekkel dolgozhattam együtt és kiváló szakemberek vezettek be egy számomra új terület mindennapjaiba, működésébe.
Nem volt könnyű dolgom a gyakornoki hely megtalálásakor . A több mint 15 szálloda közül csak néhány reagált a megkeresésemre. Aztán válaszolt a Hotel Budapest, hogy várnak szeretettel. Természetesen örültem, még akkor is, ha nem volt választási lehetőségem, akkor is. Vissza a szülőföldre!!! Egykori II. kerületiként a szülőföld, a múlt, nagy hatással voltak rám. Minden nap úgy mentem be dolgozni, mintha haza mentem volna, vissza térnék. Gyerekkorom gyakran megtett útvonalain jutottam el második otthonomnak tekintett munkahelyemre. Itteni karrierem az értékesítésen kezdődött. Ezt követte az étterem. Ott találtam rá, azt hiszem az igazi életcélomra. Mikor az értékesítésről az egyik kedvenc kollégám átment az egyik társszállodába, úgy döntöttem, hogy nekem is váltanom kell, igaz házon belül. A megelőző napi hirtelen gondolatot a tettek követték másnap. Bekopogtam az éttermi igazgató Szabó úr irodájába és megkérdeztem.
-Szabó úr! Volna rám pár perce?
- Persze! Gyere csak, mond miben segíthetek?
-Arról lenne szó, h mivel Timi elment és a többieken csak azt látom, hogy a borítékolásra tartanak méltónak, nem érzem úgy, hoyg az értékesítésen azt kapjam, amiért ide jöttem. Lenne arra mód, hogy Önnel itt az irodában betekintést nyerjek egy étterem háttéripari tevékenységére?
- Nézd én nagyon örülnék neki, de nem lophatlak el Pétertől(ő az értékesítési igazgató). Így is nagy dolog, hogy átengedett a reggeliztetéshez.(vendégfogadó és irányító voltam. akkor már minden nap 7-10ig az étteremben kezdtem). Kérdezz rá Péternél és ha enged, én nagyon szívesen látlak itt.
-Rendben van, megpróbáljuk...
Aztán rögtön kimentem egy cigire. Andi (Credit Manager) kint volt a hátsó dohányzóban. Elmeséltem neki, hogy mit szeretnék. Azonnal felajánlotta, hogy elintézi(drága Andi).
Két nap múlva már az egész napom az étterembe töltöttem. Így kezdődött minden. Éreztem, hogy végre olyan emberekkel hozott össze a sors, akik felismerték bennem az elhivatott és tanulni, dolgozni vágyó embert. Egyre több és nagyobb horderejű munkát bíztak rám. Fejlesztéseket akartak, ami pontosabb és átláthatóbb adat feldolgozási rendszert jelentett. Ezeket maradéktalnul teljesítettem is. Nagyon összekovácsolódtunk és kis idő elteltével már egyenrangú munkatársként kezeltek. Rengeteget dolgoztam és minden egyes nap azt éreztem, hogy büszkék rám feletteseim. Nem volt olyan nap, hogy amikor a hivatlaos munka idő lejár kiessen a toll a kezemből és uccu haza. Én nem az a fajta ember vagyok, aki azért megy valahova, hogy ott ne a maximumot nyújtsa. Kötelességemnek érzem, hogy a legjobb tudásom szerint teljesítsek. Szóval remekül ment a munka és mindig hálásak voltak érte, és ezt nap mint nap megéltem "Balázs! Nagyon köszönöm a mai segítséged is." Lehet, hogy ezek másoknak természetesnek hangzik, de nekem nagyon sokat jelentett.
Aztán megszületett az új terv bennem. A maradás lehetősége. Hangot adtam ennek az elképzelésemnek is. Nagyon jól fogadta mindenki az elképzelésem, mind a vezetőség, mind a többiek szakácsok, felszolgálók, teremfőnökök részéről. Bár a vállalat gazdasági helyzetét illetően Szabó úr és Andi az elején felhívták a figyelmem a létszám stopra. Ennek ellenére én sem és ők sem hagyták annyiban a dolgot. Elkezdődött a Balázs megmentése project. Mindenki akarta a maradásom. Ilyen érzést, ilyet, hogy az emberek ennyire szeretnek és elismernek nem sűrűn tapasztaltam. Nagyon jól esett.

Nem sikerült a tervünk, pedig a kiskapukat is kerestük. Így mától már nem lehetek ott, ahol a helyem lenne. Tegnapi napom és Hotel Budapesti pályafutásom csodás befejezéssel zárult. Szabó úr elvitt magával egy kiváló étterembe és megköszönte munkámat. Rengeteget beszéltünk és kiváló tanácsokkal látott el. Remek ember mellé kerültem és boldog vagyok, vele dolgozhattam. A tudást és kiváló emberi tulajdonságait elsajátíthatom. Utolsó utunkon a villamos megálló felé. Sok sikert kívánt nekem az élethez és gyönyörű köntösbe bújtatva mondta, hogy ne merészeljek csak úgy kilépni az életéből. Ez nem az a fajta búcsú volt, amikor elváltok és jó persze hívlak. Ez azt jelentette, hogy lehet hogy elvesztettem egy munkahelyet, de nyertem egy kiváló barátot, egy remek tanítót, akivel kötelességem tartani a kapcsolatot.

Szabó úr lett a mentorom, barátom.
Köszönöm önnek a lehetőséget drága Szabó úr.

Köszönöm még a többieknek is: Harmat Andinak, Szitás Gábornak, Hajdi Ferencnek, Kristóf Zsófiának, Kiss Zsoltnak, Katona Zsoltnak és persze az összes kedves munkatársnak, hogy segítették és kellemesebbé tették munkám.

A legújabb agybajom a FACEBOOK FarmVille alkalmazása. Ami kiváló lehetőség arra, hogy igazi zőőccséges legyen az ember fia. Számomra a játék úgy indult, h kaptam pár felkérést. Nem igazán foglalkoztam vele, csak amikor Rékát láttam, hogy a gép előtt ül. Megtetszett amit láttam és küldött nekem egy meghívást elfogadtam:P Azóta fej-fej mellett haladunk az igazi paraszttá válás rögös útján, lehagyva olyanokat, akik már réges-régen elkezdték ezt a szuper gémet:)
Jómagam természetesen eperrel kezdtem, mert az tűnt a legjobb dolognak. Persze aztán mivel rólam van szó, nem tudtam anélkül élni, hogy "akkor most mennyi az annyi?!" így hát elkezdtem számolgatni. Kijött, hogy az eper árrése nem is olyan jó, van attól sokkal jobb is. Most ott tartok, hogy a piros paprikát ültetem a legtöbbet. Ez meg is hozta a gyümölcsét, vagy zöldségét. Szóval ebből lett traktor és csűr, na meg szerszámos kamra is:P

Jelenleg a 17-es szinten vagyok és van már disznó, kacsa, nyúl, elefánt(az meg minek, nem olyan traditional hungarian "tanya" style),birka, kecske, gyümölcs fás terület, rengeteg zöldség, traktor szekér, talicska, vályú, ja persze lovak is, stb...

Elnézve azoknak a szomszédoknak a kertjét akik magasabb szinten vannak mint én mindig újabb kihívást jelent, hogy utolérjem őket és legyőzzem:P

Ezt írta rólam egy FARMVILLE teszt végeredménye:

Van lehetőség átmenni a szomszédba segíteni. Sziszánál pl Rókákat kellet elzavarni:D

ahh 3 és fél óra múlva kell kelnem, de nem tudok elaludni, pedig hulla vagyok. Arról nem is beszélve, hogy 4 órája úgy bedugult a jobb fülem, hogy semmit se hallok... Természetesen hab is van a tortán, mégpedig, hogy holnap a "veresi misszióban" ez egy olyan kórház féle, nincs rendelés a fül-orr gégészeten. Hát marha jó!!!

Rosszul indul ez a csütörtök...

Magna Cum Laude



Magna Cum Laude: 999

Kilencszázkilencvenkilenc,
mezőtúri nyár
itt kezdődött el minden,
hívtak a srácok, menjek énekelni már.

Nem tudtam akkor még,
a zene mi fán terem,
ne aggódjál, szóltak nyugi,
van próbaterem.

Én meg néztem, hogy a szomszéd
vajon miért menekül,
egy hangfalunk volt csak és
az szólhatott ily kegyetlenül.

S megjelent előttünk egy látomás,
mikor felcsendült a „Minden állomás”.
Rögtön tudtuk ennyi kell a magna hatáshoz,
s azt is sajnos, hogy nem értünk semmi máshoz.

Nem, nem, nem lehet,
értsd meg máshogy nem lehet,
a muzsikaszó Istenének
el kell add a lelkedet.

Nem, nem, nem lehet,
élni máshogy nem lehet
a zene szült meg minket
és majd Ő lesz, aki eltemet.

Nem, nem, nem lehet…

Századszorra sem pöccent be
az átkozott Skoda,
nekünk mégis jobban feküdt
akkor, mint az iskola.

Az első koncertre is ő vitt át
minket tűzön-vizen,
marha nagy buli volt, velünk
együtt voltak vagy tízen.

De hát semmi nem lesz belőlünk
megmondta pár tanár,
ha olyanok lennénk, mint ők,
hányszor feladhattuk volna már.

Mert ha van érzelem
mi másnak nem érthető,
számunkra tudás nélkül is
könnyen kifejezhető.

S ha előttünk újra csak
tízen állnának,
két kézzel beintenénk
két kézzel beintenénk álmunk halálának.

Nem, nem, nem lehet…

Bizony-bizony... Elgondolkodtatott a téma szokás szerint. Mivel szinte minden héten töltök egy szelvényt:)és mindig el is költöm a kottát, még mielőtt a bankszámlámat duzzasztaná.
Most arra jutottam, hogy KIK is állnának a garázsban.

A Főszerepben:





Mercedes-Benz S63 AMG






Mercedes-Benz C63 AMG




Mercedes-Benz W140 / 600 SE (Bálna)






Audi S8






Lamborghini Murcielago LP460








Mercedes-Benz W114

Ők azok, akik mindeképp megtisztelnének jelenlétükkel:)

Régen volt már az a nap, amikor leültem és írásra adtam a fejem, de most elérkezett ismét. Az indok? Az új munka. Nem hoztam nyilvánosságra, de április óta gyakornok vagyok, a Danubius Hotels Group: Hotel Budapest-ben (köztudatban Körszálló). Tudom-tudom csak panaszkodok állandóan, de ha valami jó történik, azt nem osztom meg másokkal:) Nos az értékesítésen eltöltött pár hónap végeztével, hála istennek átkerültem az étterembe. Ez sokkal jobban illik hozzám, mint az előbb említett terület. Hab a tortán, hogy az étteremben több emberrel találkozok reggelente(200-500), mint az értékesítésen(5-10) így sokkal kellemesebben telik az idő:) Van még egy hab a tortán:) Mégpedig, hogy az étteremben egyből az éttermi igazgató mellé kerültem, hogy segítsem a munkáját. Ami lássuk, be nem egyszerű:) Kiválóan érzem magam, és ez a mostani munkaköröm, a jelenlegi kollégáimmal, arra a vágyakozásra késztet, hogy "jajj csak, ha letelik a gyakorlat mondják, azt, hogy Balázs! Maradhatnál rendes állományban nálunk" Hát ez az amit, nagyon eltudnék viselni:)

Végre itt a jóidő és elérkezett a tenisz ideje is. Éppen ezért lefoglaltam a pályát péntek késő délutánra. Azt hiszem beszélhetek Rékucziii nevében is, ha azt mondom, hogy már nagyon ideje volt, hogy végre ütőt vegyünk a kezünkbe. Hab a tortán, hogy most végre normális keretek közt fogunk labdát kergetni, nem pedig egy helyi játszótér beton pályáján, és nem is a kertben:P A salak számomra még elég ismeretlen érzését már nagyon várom. Egy kiváló péntek délután elé nézünk, ami remélhetőleg csupán a kezdete egy olyan időtöltésnek ami majd későbbi életünk rendszerres sportját fogja képezni, akár napi szinten. De ez még csak látomás, ami elégedettséget és mosolyt csal az arcunkra. De ez a kép majd a szemünk előtt fog lebegni és ismerve magunkat hamar beteljesült álommá fog válni.

WILSON-ok a kézben, a háló feszül, a labda pedig repül. Kell ennél több? Hát persze. Réka:)

Ma egy hónapja, hogy munkanélküli lettem... Köszönhető ez a "válságnak", mivel a szuper biztosnak vélt amerikai világcég a CATERPILLAR, ahol kőzel 2 évet dolgoztam több lépcsős leépítésbe kezdett még 2008 októberében. Én az utolsó alvállalkozós leépítésbe kerültem bele február elején. Azóta csak keresgélek állás után. A baj az, hogy nem találok... Egyik "szakmámban" se. Ez pedig elég nagy fájdalom az én pici szívemnek. Nehéz. Nagyon nehéz szembesülni a ténnyel, hogy az egyik szakmámban, ami karoszsérialakatos és ezáltal máris 3 szakma van a kezemben (karosszérialakatos, lakatos, hegesztő) semmi munkalehetőség nincs az országban, de még nagyon külföldön se mert annak is utána jártam. Borzasztó... A másik lehetőség a vendéglátás. Fősulira járok és van már egy üzletvezetői OKJ vizsgám is, mindezek ellenére még gyakornoknak se veszik fel az embert szállodába, nem hogy dolgozni...

Na most mi legyen? Essek kétségbe? Adjam fel? Esetleg küzdjek tovább? Meneküljek innen? Na, de hova, meg miből? Vagy vegyem fel azt a csodás hitelt, amit épp ajánlottak nekem telefonon?(Nem kössz!!!)

Jajj nagyon utálom, már ezt a várakozást, hogy végre írjanak vissza, vagy jelezzék, hogy Igen legyen kedves befáradni, hozzánk egy beszélgetésre... SAJNOS MÉG EDDIG EZ SE VOLT...